Moszkvai őrkutya története

1924. augusztus 23-án, a Vörös Hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsának parancsára, megszületett egy intézmény, amely megváltoztatta a kutyák és a katonai felhasználásuk történetét. Ekkor szervezték meg a Katonai és Sportkutyák Központi Kiképző és Kísérleti Kenneliskolát, az első lépést az Orosz Hadügyi Kenneliskola megalapításához.

Az első kennel-iskola létszáma 35 fő és 44 kutya volt, és az első ballagásuk 1925 őszén zajlott. 1926-ban a kenneliskolát kivonták a „Lövés” Felső Taktikai Lövész Iskolából, és a Vörös Hadsereg kommunikációs felügyelőjének irányítása alá helyezték, ahol megkapta a Katonai és Sportkutyák Központi Iskolája nevet.

Az iskola történetében található egy olyan fejezet, amely a legendás „Red Star” kennelt is magában foglalja. Ebben a kennelben új kutyafajtákat tenyésztettek ki, köztük az Orosz fekete terriert és a Moszkvai őrkutyát. Utóbbi fajta kifejlesztése különösen érdekes, hiszen a Krasnaya Zvezda kennelben történt. Az ottani kutatók és kinológusok olyan kutyát alkottak, amely a legjobban reprezentálta a fajtát.

Az iskola nemcsak a katonai kutyatenyésztés területén végzett intenzív munkát, hanem a katonai galambtenyésztés terén is kiemelkedő eredményeket ért el. A kutyák számára gázálarcot fejlesztettek ki a szennyezett területeken való mozgáshoz, és módszert dolgoztak ki az aknakereső kutyák kiképzésére.

Az iskola személyzete nem csak a tanteremben, hanem a fronton is bizonyította képességeit. Harcoltak az ellenséges tankok ellen, végeztek hírközlési és figyelőszolgálatot, és több mint 20 ezer harci jelentést szállítottak a kommunikációs kutyák. A kutyák által több mint 6 ezer német katona és tiszt vesztette életét, és több mint 2 ezer esett fogságba.

A Nagy Honvédő Háború után, az országban nehéz időszak következett, és szükség volt nagytestű őrző-védő kutyákra. Azonban a háború során a szolgálati kutyák állománya szinte teljesen elpusztult. Ekkor a Szovjetunió Védelmi Minisztériuma megbízást adott a „Krasznaja Zvezda” Katonai Kutyatenyésztő Központi Iskolának a kutyák számának helyreállítására és az ország szükségleteinek kielégítésére.

A tenyészetet a „Krasznaja Zvezda” Központi Katonai Kutyatenyésztési Iskola vezette, Nyikolaj Ivanovics Bortnikov vezetésével, akit a biológus professzor N.A. Iljin és a vezérőrnagy G.P. Medvegyev is támogatott.

A kutyák tenyésztése azonban nem volt egyszerű feladat. Az iskola szakértői különböző fajtákat kereszteztek, például Németjuhászt és Kaukázusi pásztorkutyát, Orosz foltos kopót és Újfundlandit, Bernáthegyit, hogy létrehozzák az új fajtákat. Ez a munka hosszú és összetett volt, és csak a „Krasznaja Zvezda” katonai kennel rendelkezett a szükséges forrásokkal és szakemberekkel.

A keresztezési módszernek a beltenyésztés is része volt, hogy az elképzelt tulajdonságokkal rendelkező kutyákat hozzanak létre. Az eredmény egy olyan fajta volt, amely nagytestű, erős, és rendelkezett őrző-védő tulajdonságokkal, ugyanakkor könnyen képezhető és kevés gondozást igényelt.

Az Orosz Hadügyi Kenneliskola alapítói és kinológusai hatalmas erőfeszítéseket tettek az új fajta kifejlesztésében, és az eredmény azóta is az egész világon elismert. Az első generációs kutyák leírásai segítenek megérteni, hogy milyen volt ezeknek az első moszkvai őrkutyáknak a megjelenése és tulajdonságai.

Minden kutyát, amely átment a küllemi szelekciós vizsgákon és a tenyészetben maradt, kötelezően kiképeztek és kiválasztottak a szolgálati tulajdonságokra. A tenyésztésre nem alkalmas kutyákat más szolgálatokhoz osztották be a fajtacsoportokon belül. Ezek az események az 1947-1950-es években zajlottak le.

A Katonai Kutyatenyésztés Központi Iskolájának kinológusa, A.P. Mazover, az alábbiakat mondta az új fajta tenyésztéséről:

„Az új fajta tenyésztése nehéz, kreatív munka, általában egy képzett csapat számára megvalósítható. Az eredeti fajták alapos ismeretét, a megfelelő állatok kiválasztásának, a párosítások megtervezésének, az alomnevelés és az etetés feltételeinek kiválasztásának és megteremtésének képességét, valamint a kutyák számára szükséges ösztönök és készségek kifejlesztését is igényli, amelyekkel a kutyákat kiképezni és felhasználni lehet.„

1950-ben a 14. Moszkvai Városi Szolgálati Kutyakiállításon a kennel hat alomkutyát (öt kan és egy szuka) mutatott be, akik 1949. július.12-én születtek: Joy, Don, Dukat, Despot, Divny és Dido.

Ezeknek a kutyáknak a leírásai 1950-ből már segítenek jobban megérteni, hogy milyen volt ezeknek az első generációs kutyáknak a megjelenése és tulajdonságai. Például:
Joy, 1949. július 12-én született, Barry (Bernáthegyi) és Asha (Kaukázusi juhászkutya) szülei voltak. Joy fehér színű volt vörös részletekkel, és erős testfelépítésű kan volt. Kiemelkedő fej, egyenes hát, és élesen kifejezett átmenet a homlok és a pofa között. A vállai egyenesek voltak, és sima szőrzettel rendelkezett, amely bőséges aljszőrzettel volt kiegészítve.

Istenes, Joy testvére, ugyancsak 1949. július 12-én született, és fehér vörös részletekkel rendelkezett. Istenes is kan volt, és bár jó testfelépítéssel rendelkezett, feje a homloktól a fangig egyenletes átmenettel rendelkezett. Nyers ajkak és erős csontozat jellemezte. Mellkasa mély volt, vállai egyenesek, és sima szőrzete volt.

Despot, egy másik testvér, vörös és fehér színű volt, és Joy-hoz hasonlóan kan. Meglehetősen zömök testfelépítésű, széles homlokú fejjel és világos szemmel. Jól fejlett csontozattal rendelkezett, bár háta puha volt. Mellkasa megfelelően mély volt, vállai egyenesek, és a hátsó lábszögei is helyesen álltak. Jó szőrzet jellemzte.

Dido, a szuka a testvérek között, őzbarna színű volt, és magas termetű. Jól formázott fejű volt a korához képest, világos szemmel. Nyers ajkakkal, erős gerinccel, és elég erős háttal rendelkezett. Mellkasa mély volt, vállai egyenesek voltak, és a hátsó lábszögei is helyesen álltak.
Ezek a kutyák az első generáció leszármazottai voltak, és az 1950-es évek közepére már kialakultak azok az elképzelések, amelyek meghatározták, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzenek a Moszkvai őrkutyák. A keresztezések és a fajtafejlesztés folyamatának komplexitása és odaadása alapján sikerült kialakítani azt a kutyát, amit ma ismerünk és elismerünk, a Moszkvai őrkutyát.

Az Orosz Hadügyi Kenneliskola és a „Krasznaja Zvezda” kennelben folytatott munka ma is példa arra, hogy a szigorúan képzett szakemberek és kinológusok milyen jelentőségű szerepet játszanak az új kutyafajták kifejlesztésében. Az iskola története emlékeztet bennünket arra, hogy a kutya nemcsak emberünk hűséges társa, hanem a történelem egyik legnagyobb harcosa is lehet.